Önéletrajz
1948. május 26.-án születtem Budapesten. Édesapám Dr. Tarlós István jogász, édesanyám Dienes Hilda főkönyvelő volt. Mindketten a Magyar Tudományos Akadémián dolgoztak. Ma már sajnos egyikük sem él. 1973 óta nős vagyok, feleségem Nagy Cecília okl. építőmérnök. Három felnőtt gyermekünk és hat unokánk van. Egy testvérem (húgom) van, Dunaújvárosban él.
Általános iskolai tanulmányaimat Budapest III. kerületében végeztem, végig kitűnő, vagy jeles eredménnyel. Az Óbudai Árpád Gimnázium humán (latin) tagozatán érettségiztem 1966-ban jó rendűen. Az ELTE-re nem vettek fel, így előbb segédmunkásként dolgoztam a Műegyetem Geológia tanszékén, majd a BME előfelvételiseként katona voltam Orosházán. Különböző diploma utáni szolgálatok és előléptetések után 1996 óta a rendfokozatom tartalékos őrnagy. A Budapesti Műszaki Egyetemen és a győri Közlekedési-és Távközlési Főiskolán tanultam és szereztem mélyépítő mérnöki (közlekedésépítő) diplomát közepes minősítéssel. Később az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán gazdasági- és szervező másoddiplomát is kaptam jeles minősítéssel.
Tizenöt éven át az építőiparban dolgoztam, javarészt beruházási és kivitelező munkakörökben. Dolgoztam az Út- és Vasútépítő Vállalatnál, a FÖBER-nél, az ÉM. Mélyépítővállalatnál, a KKMV-nél, a III. ker. IKV-ban. Voltam művezető, építésvezető-helyettes, műszaki ellenőr, építésvezető, főépítésvezető, termelési osztályvezető. A rendszerváltozás előtti években a feleségemmel saját tervező iroda keretében magánvállalkozóként dolgoztam.
A rendszerváltozás előtt politikai tevékenységet nem folytattam. Az MSZMP-nek soha nem voltam tagja, nem voltam sem munkásőr, sem ügynök.
1989-ben — markáns rendszerváltó, antikommunista hangvétele miatt — beléptem az SZDSZ-be. Óbudán többször is ügyvivőnek választottak és 1990-ben az SZDSZ és a FIDESZ közös jelöltjeként lettem először Óbuda-Békásmegyer polgármestere. 1994 nyarán — ahogy ezt meg is fogalmaztam — alapvető gondolkodási különbségek,
elsösorban az MSZP-vel való koalíciókötés miatt az SZDSZ-ből kiléptem. Azóta ismét — ma is — párton kívüli vagyok, bár az nem titok, hogy a FIDESZ-KDNP gondolkodói köréhez tartozom. Független jelöltként e pártok és több civilszervezet támogatása mellen 1994-ben, I 998-ban és 2002-ben is nagy fölénnyel újraválasztottak, közvetlen választáson Óbuda-Békásmegyer polgármesterének. Az ellenzékkel is korrekt munkakapcsolatot sikerült kiépítenem és így további tizenkét éven át tudtam zökkenőmentesen vezetni a városrészt úgy, hogy 1994-2006-ig az engem támogató pártok kisebbségben voltak a képviselötestületben.
1999 és 2003 között a többi kerületi polgármester megbízásából a Közép-magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács alelnöke voltam. Többször jártam tanulni és előadást tartani is az Unió szervezeteinél, Brüsszelben, Milánóban. Ebben az időszakban vezettem a régió stratégiai tervezési bizottságát is. Alapító tagja vagyok a Magyar Rendészettudományi Társaságnak, tagja a Széchenyi körnek, a KÉSZ-nek, az Országos Balesetmegelőzési Tanácsnak, a „Blue Shields” kulturális javakat védő alapítvány kuratóriumának, az óbudai Szent Péter és Pál templom képviselőtestületének.
Polgármesteri, majd főpolgármesteri tevékenységemért több, mint húsz állami és egyéb kitüntetést kaptam, köztük a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjét (lovagkereszt), az Eötvös Aranyérmet, a Szent Gellért érem arany fokozatát, a Henszlmann Díjat, a Magyar Urbanisztikáért emlékérmet, a Hűség a Hazáért Nagykeresztet, a Civil Szervezetekért Díjat, a polgármesterekből álló zsűri döntése alapján a Polgármesteri Arany Pecsétgyűrű Díjat, Révkomáromban a Palatinus díjat, Óbuda-Békásmegyer díszpolgára címet, a lengyel köztársasági elnök úrtól a „Lengyel Köztársasági Érdemrend” tiszti keresztjét, majd az Építéstudományi Egyesület ÉTEDíját, az Esztergom-Budapest Érsekség Szt. Adalbert Nagydíját, a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki fokozatát, 2020-ban a győri Széchenyi István Egyetem Széchenyi Alumni díját, legutóbb pedig a Szent Péter és Pál aranyérmet.
2006-ban a FIDESZ-KDNP támogatásával a budapesti főpolgármester-választáson alig több, mint egy százalékkal maradtam alul Demszky Gáborral az SZDSZ-MSZP jelöltjével szemben.
2010-ig a FIDESZ fővárosi frakcióvezetőjeként és a fővárosi FIDESZ-KDNP frakciószövetség elnökeként dolgoztam. 2007-2008-ban a FIDESZ nagy sikerű szociális népszavazás kampányának politikai vezetője voltam. 2010 áprilisában az országgyűlési választáson a FIDESZ budapesti listájáról — továbbra is párton kívüliként — parlamenti képviselő lettem.
2010 októberében, közvetlen választáson Budapest főpolgármesterévé választottak, emiatt név decemberében parlamenti mandátumomról lemondtam.
2014-ben, szintén közvetlen választáson újra elnyertem a főpolgármesteri címet. 20102019 között sokat fejlődött a Főváros, Brüsszelből és Londonból is komoly elismeréseket kaptunk. Elnyertük az „Európa Legjobb Úticélja”, valamint a „Közép-és Kelet-Európa Legélhetőbb Városa” díjat.
2019 októberében nem sikerült megvédenem a főpolgármesteri széket, ahogy a 17 fővárosi fideszes kerület közül is 10-et elveszített a pártszövetség. 2019 november elseje óta a Miniszterelnök Úr személyes tanácsadójaként, miniszterelnöki megbízottként dolgozom. Emellett jelenleg tagja vagyok a MÁV igazgatóságának, és elnöke vagyok a győri Széchenyi István Egyetem felügyelőbizottságának.
Budapest, 2020. október 12.
Tarlós István